Sziasztok, kedves olvasók!
Őszinte leszek: már egy ideje készülök erre a bejegyzésre.
Azt hiszem, sokféleképpen kezdhetném – mentegetőzéssel, nosztalgiával, vagy egy új recepttel. De most inkább úgy döntöttem, hogy leírom az igazat.
Ez a blog évekig a kis kreatív konyhám receptes könyve, magazinja volt és még az is, csak nem bővült a repertoár. Egy hely, ahol megoszthattam a kedvenc receptjeimet, a sütések örömét, a főzés varázsát – és ahol közösségre találtam.
Aztán... egy időre elhallgattam.
És eltelt 4 év.
Mi történt ezalatt?
Egyszerű a válasz: az élet.
Három gyermekem születése után az anyaság teljesen átszőtte a mindennapjainkat. Voltak benne nehézségek, fáradtság, öröm, könnyek, rengeteg tanulás, és persze sok-sok boldogság is.
És bár a főzés továbbra is a napjaink része volt, a blogírásra egyszerűen nem maradt időm, energiám, vagy néha csak csendben félretoltam. Mert más volt fontosabb.
Aztán az utóbbi időben egyre gyakrabban éreztem azt, hogy hiányzik.
Hiányzik a megosztás öröme, az alkotás, az inspiráció, az a kis „én-idő”, amit a blog adott.
Elkezdtem posztolgatni Facebookra, Instagramra – de ott valahogy mindig „félkészen” maradt minden. Csak egy-egy fotó, recept nélkül. Mert ott nem volt meg az a tér, amit itt éreztem: az otthonosság, a mélység, és maga a receptes könyv/magazin hangulata. Bár ki ezt, ki azt szereti jobban (gondolok az instant receptekre, amiket régebben gyorsan bepötyögtem a közösségi oldalakra 1-1 poszt alá).
Miért most?
Mert most érzem azt, hogy újra van helye ennek az egésznek az életemben.
Nem a régi módon. Nem napi posztokkal, nem tökéletes képekkel, nem makulátlan receptleírásokkal.
Hanem őszintén. Emberien. Anyaként. Nőként. Újra alkotóként.
Ez most egy új időszak – kívül-belül.
A mindennapokban már nemcsak anya vagyok, hanem újra nőként, kreatívként is keresem az utamat. És megtaláltam egy új irányt is: lassan építgetem a saját vállalkozásomat, a KataDigitalt, ahol Virtuális Asszisztensként és Webdesignerként támogatok más, szolgáltatásalapú vállalkozást indító vagy működtető anyákat és nőket.
Ez egy izgalmas, új kihívás számomra, amiben végre egyszerre lehetek szervezett, alkotó, segítő – és önmagam.
A blog pedig ehhez is szervesen kapcsolódik.
Mert a főzés, az alkotás, az írás még mindig az életem része. Ez nem egy régi szerelem lezárása, hanem egy szépen beépülő részem, amit most már új formában szeretnék folytatni.
Mi várható mostantól?
Nem ígérem, hogy hetente három új recepttel jelentkezem – de azt igen, hogy jövök és frissítek.
Lesznek új receptek – egyszerű, hétköznapi ételek, gyerekbarát fogások, gyors ötletek rohanós napokra, és talán egy-egy klasszikus vagy különlegesebb darab is. Olyan receptek, amiket én is újonnan próbálok ki vagy épp átalakítok a mi ízlésünknek megfelelően.
Szeretném megosztani a konyhánk mindennapjait, kicsit személyesebben, kicsit valóságosabban.
Sütik, vacsorák, uzsonnák, reggelik – ahogy épp alakul.
Talán időnként lesz egy kis tudatos táplálkozásról szóló gondolat egy-egy hétköznapi öröm, vagy kihívás is.
Kinek írok most?
Neked.
Ha te is főzöl a családodra, ha te is próbálsz időt lopni magadnak, ha szereted az egyszerű, szeretettel készített ételeket – vagy csak hiányzott egy kis konyhai inspiráció.
Köszönöm, ha itt vagy – régi követőként vagy újként.
Ez most nem egy újrakezdés, hanem egy folytatás. Kicsit másként, de szívből. ❤️
Süssünk-főzzünk együtt! ;)
Várlak vissza szeretettel! :)
